Magyarok cselekedetei

„ avagy cápák, és hiénák”

Érdekes egy nép vagyunk mi. Nem véletlen tartja úgy a mondás Amerika-szerte, hogy vannak az emberek, és vannak a magyarok (kreáltak egyébként több ilyesmit rólunk arrafelé, de most ez jutott eszembe). Év vége felé mindig ránk jön a nagy jótékonykodási láz, azután pár nap múlva szépen elfelejtjük. Korcsolyázhatunk a parlament előtt, van Mikulásgyár, gyűjtünk a nagycsaládosoknak és egyéb rászorulóknak, adományokat küldünk Erdélybe, stb... Az ilyenkor szokásos leves osztásokról már szót sem ejtünk. Ez megy szépen látványosan, csak éppen alulról meg az ellenkezője. Nehogy már túlságosan jól érezzük magunkat! Gondolok itt például arra, hogy a közelmúltban a pezsgősüveg megszűnt betétesnek lenni, tehát nem visszaváltható, nem kap érte pénzt az ember hajléktalan, és egyéb szegény gyermeke, hiába is szedné össze és vinné el, a visszaváltó helyre. Ilyenkor szokás még a hulladékfelvásárlóknál leszállítani az átvételi árakat. Most engem nem az háborít föl, hogy az üveg gyártója jól fog keresni, mert minden eladott flaska pezsgő után, újat fog rendelni a pincegazdaság (az egy dolog, hogy különböző rejtett csatornákon, azért valószínű csak visszajut néhány ezer üveg a palackozóba) meg az sem, hogy a MÉH-esek is nagyot szakítanak így év végén. Minden öszvér a saját terhét érzi, mondják az arabok. Tehát én inkább azt az oldalát látom-érzem ennek, hogy a már említett akciókkal kivették a zsebemből a pénzt. Hiszen sok hajléktalan egész évben alig várja ezeket az ünnepi napokat, amikor azon kívül hogy jól lakhat egyszer-kétszer, még Újév után, amikor már nem nagyon van pénze senkinek, ő kereshet egy kicsit az "üvegezés" által. No ezt vették most el orv módon tőlük. Hiszen azért mert a hajléktalanok "nem dolgoznak", mégis összeszedik az utcákon heverő, és még hasznosítható hulladékot, s ez által akár tetszik akár nem, bizony hasznot hajtanak. Nem csak maguknak. Emlékszem, amikor néhány éve nagyon brutálisan levitték a kartonpapír (papundekli) átvételi árát. A nagyobb áruházak, és bevásárló központok környékét elárasztotta a szemét, mert már nem volt érdemes összegyűjteni és elcipelni, akik addig ezzel foglalkoztak, most más kereseti lehetőség után néztek. Aztán gyorsan visszaállt

a régi ár, és megint eltűnt a sok papír. A közelmúltban, az egyik ún. hajléktalan-járta térről valakik elvitték a padot. Aztán a helyi újság nagy örömmel megírta, hogy az önkormányzat szereltette le, és most már nem tudnak odaülni a hajléktalanok. Ügyes! (soha nagyobb örömöt annak, aki kitalálta!) A címben említett két állatról, ugye tudjuk, hogy az egyik azonkívül, hogy félelmetes ragadozó, a tengerek utcaseprője, takarítója. Szinte mindent fölfal, eltakarít, ami csak elébe kerül. A másik a szavannák lakója. Ő is eszik dögöt és egyéb hulladékot, de nagy szakértelemmel érez rá a sérült, magával tehetetlenebb állatra, vagy az önmagukat megvédeni nem képes kölykökre. Ez még nem is lenne akkora baj, de mindezt úgy teszi, hogy zsákmányát az elfogyasztás előtt meg sem öli, hanem már elevenen elkezdi tépni - szaggatni.

Brrr. Hogy a fenti írásomban kit hová sorolok, azt a T. Olvasó fantáziájára bízom. Hát ilyenek vagyunk mi magyarok. Büszkék vagyunk rá, ha ártani tudunk a másik embernek. Befejezésül álljon itt egy ide passzoló vicc: Az ördögfiókákat leviszik a pokolba tanulni. Első lecke: mindenki kap egy rudat és odaáll egy üst mellé, amiben a különböző nemzetek fiai főnek. Azért a rúd, hogy aki ki akarna mászni, azt visszalökjék. Az egyik kisördög észreveszi:, - Főnök, annál az üstnél nem áll senki! - Oda nem is kell fiam. Abban a magyarok vannak, ha valamelyiknek sikerülne kikapaszkodni, a többi úgy is visszarángatja.

Cikk a Fedél Nélkülből

 

Az ítéletet végrehajtották

Le a korlátokkal!!!

A közelmúltban szárnyra keltek olyan hírek, miszerint egyes önkormányzatok a saját illetékességi területükön ún. karfákat szereltek a köztéri padokra. Sunyi módon ezt egyes helyeken azzal indokolták, hogy ezek kényelmi célokat szolgálnak és a megfáradt járókelő nem csak leülni, de kényelmesen könyökölni is tud. (Mi magyarok karfák nélkül is tudunk. a szerk.) Azért a jelző, hogy sunyi az indok, hiszen a már említett csúfságok valójában a hajléktalanok ellen készültek, hogy ők ne tudjanak esetleg horribile dictu le is feküdni ezekre a padokra. Mert minő csúfság, ha egy szépen rendezett téren, parkban stb. József Attilát idézve „ hálnak az utcán”? Most csak gondoljunk bele, ott alszanak, egyenesen a közbiztonság ellen! Borzasztó! Hogy ez kinek a szégyene, annak megítélését a Tisztelt Olvasóra bízom. Persze nem egy épületes látvány, amikor minden téren, parkban, köztéri padon hajléktalanokat látunk

feküdni, egyáltalán nem örülünk neki. Higgyék el ők sem! Valószínű, ha már kisemmizésük révén az utcára kerültek és saját lakásról már nem is álmodhatnak, legalább egy-egy normális menedékhelynek jobban örülnének, mint a kemény padon való alvásnak. Hiszen senki sem szereti kitenni a kirakatba legintimebb magánéletét, főleg ha az oly siralmas, mint a hajléktalanoké. De visszatérve a karfákra. Itt villámgyorsan megszületett a döntés, majd a kivitelezés, nem tologatták a papírokat és nem tanácskoztak hónapokig, mint azt esetleges szociális javító intézkedések bevezetésekor szokták. Szerencsére azonban a társadalom, legalábbis annak egy-egy csoportosulása nem közömbös ezekkel a fals intézkedésekkel szemben. Fiatalok, főként egyetemisták , de vannak közöttük már végzettek is felvették a kesztyűt és szembeszállnak a hatalommal, hajléktalan embertársaik érdekében. Ők sem állnak oda vitatkozni, tárgyalgatni, magyarul időt húzni az illetékesekkel, hanem kézbe vették az ügyet, no és persze a villáskulcsot-csavarhúzót-vasfűrészt, és a gusztustalanul felszerelt karfákra általuk kimondott halálos ítéleteket rövid úton végre is hajtják. Természetesen éjszaka, vagy hajnalban, ahogy azt illik, a helyszínen „koncolják fel” az elítéltet. Ahogy azt az egyik szervező, egyébként szociális munkás -hallgató mondta, radikális szoc. munkát végeznek. Vagyis megmutatják a hajléktalanoknak, hogy nem kötelesek minden ellenük irányuló rendelkezést, sok esetben packázást elviselni. A szavak szaporítása helyett inkább lássuk, a csoportosulás által szerkesztett és kiragasztásra kerülő matricákat és sajtónyilatkozatot. Azt hiszem, ez mindent elmond a T. Olvasóknak. (Az egyik „korlátlanítási” akció közben készült riportot szeptemberben, a Civil Rádióban hallhatják. Időpontjáról lapunkban tájékoztatjuk

Önöket. A szerk.)