Csütörtök, 2024-03-28, 2:19 PM
Belföldi & külföldi szolgáltatások
Média Marketing  
Főoldal További verseim Regisztráció Belépés
Honlap-menü






























Titkok

Vannak az embernek féltőn titkai,

mit magában tart,s nem akar mondani.

Vágyak, vagy álmok, mik messzinek tűnnek,
néha céltalan, homályba merülnek.

Érzések, mik fogva tartanak,

aztán engedjük, hogy szertehulljanak.

Vagy talán csínyek, mit nem mondhatunk el,
még ha az, talán, szót sem érdemel.

Néha kell a csend, és kell a magány,
eltűnődni hosszasan, éveink során.

Lehet ez tanulság, egy rossz lépés után,
hogy többé, ne kövessük el talán.

Hisz az élő, a saját kárán tanul,
hogy ne bántassék többé, ártatlanul.

Az ember gyarló, és sokszor ostoba,
de próbálni kell ismét, talpra állnia.

Jó ha rossz tetteit fel is ismeri,

balga, ha hibáját újra elköveti.

Van aki nem, van aki bevallja,
hogy ezeket magában, sokszor taglalja.

Nem bűn ez, sőt jót tesz a léleknek,
enyhülést nyújt, az ember szívének.

Hisz mindenkinek vannak, féltőn titkai,
még ha másnak, nem is mer vallani.

Pedig innen indul ki, az önismeret,
az ember így, önmagát ismeri meg.

Ezek után tud, mást is elfogadni,
minden emberben, értéket találni.

Jóban, és rosszban, különbséget tenni,
a csodákat így, nap mint nap feltárni.

Örülni mindig, minden apró jónak,
s mosolyt adni, a szegény bánkódónak.

Hisz aki jót és mosolyt ad, ön magának adja,
mivel az élettől ezt, duplán visszakapja.

Ne féljünk hát néha, vizsgálni a múltat,
mert így az ember, a hibákból okulhat.

Ha tenni készül bármit, felemeli fejét,
visszagondol arra, mi bántotta a lelkét.

Igyekszik azt tenni, mi helyes, és egyenes,
így marad az életben, mindig becsületes.

Még ha a sok példa, nem is ezt mutatja,
az emberek zöme, ezt másként látja.

Hisz sok a gyarló, ember közöttünk,
ügyet sem vetve, kell járnunk közöttük.

Legyen ez számunkra, a legrosszabb példa,
reszket az ő lelke, az álmát aludva.

Legyek inkább szegény, de nyugodt az éjszakám,
mint hogy gazdag legyek, csalva lopva tán.

Igyekezz hát Te is, becsületben élni,
s így nyugodtabb, s szebb életet élni.

Pesti élet

Három éve múlt már, hogy megjöttem,

sok vidéki év áll, mögöttem.

Más ott az élet, más ott a táj,

esténként csend, és nyugalom vár.

Feljöttem Pestre szerelmet keresve,

ott hagytam mindent, eltemetve.

Ez a nyüzsgés, ez a zsongás,

kicsit szokatlan, nagy a tolongás.

Utcára lépve, néha félve én,

remegve állok a járda szegletén.

Sok ember nyüzsög a város útjain,

sokszor tapossák, gyönge lábaim.

Jönnek az autók nagy robajjal,

és az emberek, nagyobb ricsajjal.

Nehezen szokom a város zaját,

naponta szívom az utak porát.

Kedvesemmel, ha lóra pattanok,

két keréken járva, utána loholok.

Itt aztán ésszel kell ülni a bringára,

figyelve az autók vészes zajára.

Bringámmal tekerek utána rendesen,

figyelek százfelé követve kedvesem.

Lábamat néha a kocsi súrolja,

elhajt ezerrel mellettem turbója.

Bevallom sokszor félek, de nagyon,

hisz az úton, túl nagy a forgalom.

Mikor túráinkról végre haza térünk,

van bőven nekünk, úti élményünk.

Kell néha egy óra, míg magamhoz térek,

míg tisztul agyam, testem, a lélek.

Lassan meg szokom, más itt az élet,

mint ahogy teltek a vidéki évek.





































Copyright MyCorp © 2024