Csoze és a biciklije

 Az én Kedvesem, rátermett legény,
sok métert ró le, két kerekén.

De ha elindul, leáll a forgalom,
a pálya tőle olyan, mint a vadnyugaton.

Nem a colt dördül, nem a golyó hull,
Csoze megy kerekén, sokszor hanyagul.

Elé megy, közzé megy, a kocsik sorának,
az autós csak rémül, kapkod a kormánynak.

Mindeddig megúszta, majdnem szárazon,
bár a balszerencse, kopogtat nagyon.

Hosszú útról hogyha, haza téved,
defektje akad, mind a két keréknek.

Nem győzi venni, bélést a bringára,
szidja a Demszkit, nem vigyáz útjára.

Akkor van baj, ha nincs gumi se,
mert üresen áll, bent biciklije.

Nem pattan feléje, fürge lovagja,
Csoze a gumit is, néha spórolja.

Haragos Lajos

 Tetszik a termete, apró zömök teste,
csak néha oly, haragos ne lenne.

Csendesen somolyog, az agya cikázik,
de mikor mérges, a szeme is szikrázik.

Jó eszű ő, apró fürge ember,
vele szembe szállni, senki nem mer.

Szája nagy, ordibál, ha düh önti el agyát,
de elmúlik, ha mutatja kacsintós mosolyát.

Nehéz eset néha, úgy tűnik,
érteni kell szavát, s haragja elmúlik.

Én már kedélyét, egy ideje kutatom,
néha kiborít, nagyon, de nagyon.

Ahogy van, én azért szeretem,
mert nyűge ellenére, csak ő kell nekem.