|
Hű társ
Hű társ kell, azt mondtad nekem,
s élnéd az életet, együtt velem.
Sokáig emésztett bú és magány,
de hogy hű társ-e, az még talány.
Megjöttem hozzád, s társad lettem,
mindenem levetve, hozzád jöttem.
Akartál tőlem forró szerelmet,
kértem adj nekem, egy kis türelmet.
Lassan megszoktam, mi új volt nekem,
mindenem átadtam, lelkem, szivem.
Hátra hagyva mindent, mi kedves nekem,
döntöttem , most már tied a szivem.
Elteltek évek azóta már,
remélem előttünk sok szép év áll.
Részemről ehhez minden adott,
s szívem feléd, mindig nyitott.
Megtört az élet, kemény a szíved,
talán megolvad így, szeretve téged.
Erre várok én több éve már,
szívem egyre, csak erre vár.
Ha majd, nem leszek
Ha majd nem leszek, hiába hívsz engem,
remegő kezed, nem leli a testem.
Itt voltam melletted, nem vettél észre,
elteltek napok, szemed rám sem vetve.
Most már bánod, az elmúlt perceket,
hisz már rájöttél, mennyire szerettelek.
De most már késő, egyedül maradtál,
s magadból szinte, alig adtál.
Forró szerelmem múló lángja,
hirtelen kialszik, mindkettőnk bánja.
Talán jön majd más az életedbe,
de azt mondod-Nem lesz, olyan, mint te..
Keresed benne, az elmúlt szerelmet,
de hiába keresed, többé már nem leled.
Magadra maradva, teljesen árván,
könnyed majd kicsordul, fényképem láttán.
Azt mondod magadnak,- ez maradt belőle..!
soha nem vágytál így, egyetlen nőre.
Itt voltam melletted, s nem vetted észre,
hogy szívemet a szíved összetörte!
| 
Főoldal 
