Én, és a gondolataim, érzéseim.
Egy álmatlan éjszakán kezdődött..késztetést éreztem arra, hogy leírjam, amit érzek és gondolok.
Gyenge fény mellett,(hogy ne zavarjam az álomba merülőt), egy kis papírra írni kezdtem, ami bentről jön..
Aztán, folyamatosan jött ez a késztetés, és írogatni kezdtem.
Az, hogy jó-e, vagy sem? Döntse el mindenki maga, aki olvassa e sorokat.
Egy a lényeg: ez is én vagyok..

Szavak helyett.                                   

 Bánatom, örömöm papírra vetem,
azt írom le arra, amit diktál szivem.

Jönnek fejembe a gondolatok,
ilyenkor izibe tollat ragadok.

Késztetést érzek én így az írásra,
nem görbül szám rögtön sírásra.

Megnyugszom attól, ha írni kezd kezem,
miközben belülről vérzik néha szívem.

Ha magamra maradok gondolataimmal,
segítek rajta tollal és papírral.

Mit, nem mondhatok el senkinek,
írásban mondom el, így hát mindenkinek.

Talán ki érti szavamat, meghallja,
a szívem a kezemnek, sorokat diktálja.

Még ha választ így erre még sem kapok,
ha kiírom magamból, megnyugodhatok.

 Pesti élet

Három éve múlt már, hogy megjöttem,

sok vidéki év áll, mögöttem.

Más ott az élet, más ott a táj,

esténként csend, és nyugalom vár.

Feljöttem Pestre szerelmet keresve,

ott hagytam mindent, eltemetve.

Ez a nyüzsgés, ez a zsongás,

kicsit szokatlan, nagy a tolongás.

Utcára lépve, néha félve én,

remegve állok a járda szegletén.

Sok ember nyüzsög a város útjain,

sokszor tapossák, gyönge lábaim.

Jönnek az autók nagy robajjal,

és az emberek, nagyobb ricsajjal.

Nehezen szokom a város zaját,

naponta szívom az utak porát.

Kedvesemmel, ha lóra pattanok,

két keréken járva, utána loholok.

Itt aztán ésszel kell ülni a bringára,

figyelve az autók vészes zajára.

Bringámmal tekerek utána rendesen,

figyelek százfelé követve kedvesem.

Lábamat néha a kocsi súrolja,

elhajt ezerrel mellettem turbója.

Bevallom sokszor félek, de nagyon,

hisz az úton, túl nagy a forgalom.

Mikor túráinkról végre haza térünk,

van bőven nekünk, úti élményünk.

Kell néha egy óra, míg magamhoz térek,

míg tisztul agyam, testem, a lélek.

Lassan meg szokom, más itt az élet,

mint ahogy teltek a vidéki évek.

 folytatás a következő menükben "saját verseim"