Titkok

Vannak az embernek féltőn titkai, mit magában tart,
s nem akar mondani.

Vágyak, vagy álmok mik messzinek tűnnek,
néha céltalan homályba merülnek.

Érzések, mik fogva tartanak, aztán engedjük,
hogy szertehulljanak.

Vagy talán csínyek, mit nem mondhatunk el,
még ha az, talán szót sem érdemel.

Néha kell a csend és kell a magány,
eltűnődni hosszasan éveink során.

Lehet ez tanulság egy rossz lépés után,
hogy többé ne kövessük el talán.

Hisz az élő a saját kárán tanul,
hogy ne bántassék többé ártatlanul.

Az ember gyarló és sokszor ostoba,
de próbálni kell ismét felállnia.

Jó ha rossz tetteit fel is ismeri, balga,
ha még egyszer újra elköveti.

Van aki nem, van aki bevallja,
hogy ezeket magában sokszor taglalja.

Nem bűn ez, sőt jót tesz a léleknek,
enyhülést nyújt az ember szívének.

Hisz mindenkinek vannak féltőn titkai,
még ha másnak nem is mer vallani.

Pedig innen indul ki az önismeret,
az ember így önmagát ismeri meg.

Ez után tud mást is elfogadni,
minden emberben értéket találni.

Jóban és rosszban különbséget tenni,
a csodákat így nap mint nap feltárni.

Örülni mindig minden apró jónak,
s mosolyt adni a szegény bánkódónak.

Hisz aki jót és mosolyt ad, ön magának adja,
mivel az életben talán visszakapja.

Ne féljünk hát néha vizsgálni a múltat,
mert így az ember a hibákból okolhat.

Ha tenni készül bár mit, felemeli fejét,
visszagondol arra, mi bántotta a lelkét.

Igyekszik azt tenni mi helyes és egyenes,
így marad az életben mindig becsületes.

Még ha a sok példa nem is ezt mutatja,
az emberek zöme ezt másként gondolja.

Hisz sok a gyarló ember közöttünk,
de ügyet sem vetve kell járnunk közöttük.

Legyen ez számunkra a legrosszabb példa,
reszket az ő lelke, az álmát aludva.

Legyek inkább szegény, de nyugodt az éjszakám,
mint hogy gazdag legyek csalva lopva tán.

Igyekezz hát Te is becsületben élni,
s így nyugodtabb, s szebb életet élni.

Mert a sok pénz és a múló gazdagság divat,
ez való igazság.

Nem viszi el senki ezt a maga hátán,
ha jő a vég mindenki láttán