Messziről jöttem én

Messziről jöttem én szeretni tégedet,
mert megéreztem jó lesz majd Teveled.

Mindent hátra hagyva futottam Hozzád,
mint elhagyott gyermek, keresve anyját.

Szinte nem értettem, mit miért teszek,
hisz Téged még alig ismertelek.

Leírtad levélben életed sorát,
majd én is leírtam szívem bánatát.

Hírtelen fellángolt bennem a remény,
hogy talán még egyszer szerethetek én.

Vágytam egy hű társ közelségére,
ki mindenben támaszom a bajok ellenére.

Bíztam magunkban, egy közös jövőben,
s abban, hogy igaz társ leszel nékem.

Minden új volt nekem mikor idejöttem,
a ház a park, s minden körülöttem.

Elmúlt évek alatt nem tudtam meg sokat,
mint amit Te adtál az elmúlt év alatt.

Melegség töltötte el végre lelkemet,
áldottam a napot, hogy megismertelek.

Vannak felhős napok, rosszak és bánatok,
de még is kibírom, mert Veled vagyok.

Bízok a jövőben , sok szép években,
mi mindkettőnknek jár ebben az életben.