|
Ki töri meg végre a döbbenet csendjét?
Ki töri meg végre a döbbenet csendjét?
Keresem a szavakat, de hiába. A keserű döbbenet béklyóként telepszik a lelkemre, tudatom szembefordul mindennel amit eddig az élet iskolájában bölcsen beleplántáltak.
Gyermek voltam, még eszem sem tudhattam, amikor oly dolgok történtek, amit a mai világ meg sem érthet. Legalább is eddig ezt hittem.
Mind a mai napig csak elbeszélésekből, szívszorító történetekből tudhattam mind azt ami ma újra jelen van életünkben.
A félelem, a rettegés kegyetlen embert próbáló és gyötrelembe taszító érzése.
Eddig csak apáink elbeszélésből hallhattunk a fekete autóval érkező bőrkabátos emberekről, akiknek a megjelenése sok esetben emberi életek végét,
sorsok elviselhetetlené válását jelentette. A rettegés, félelem és terror korszaka volt az. Sokszor hitetlenkedve hallgattam a történeteket nem sejtve,
hogy egyszer közelről is tapasztalhatom ezt a borzalmat.
Igaz ma már az autó és a kabát színe is más, de a módszer a régi. Jönnek és visznek. Nem kérdeznek, nem éreznek.
Teszik amit parancsba kaptak, mert hát a parancs évezredek óta parancs. Bűnös, vagy ártatlan, törékeny, vagy elesett egyre megy.
Ha vinni kell, hát vinni kell. És ha a törvény úgy szól, hát vasra verve. Gyenge nő, vagy elesett ember…..mindegy.
A törvény szava szent. Az emberség, megértés, humánum törvénykönyvét még nem írták meg.
Szégyen és megaláztatás lesz osztályrészed, miközben emberek megvető pillantását szenvedve várod sorsod alakulását.
Nem vagy már ember, csak egy feladat. Meghalnál szégyenedben és fájdalmadban, de azt sem engedik. El kell számolniuk. Ez is törvény.
Agyad kutatja a miértet, de hiába. Lassan elfogy az erőd, feladod a harcot és megtörten, tompa aggyal és üres lélekkel várod az elkövetkezendőt.
Lassan sorra kerülsz. Rezzenéstelen szemekkel néznek rád ítélőid, aktádat kutatják, majd tökéletesen elsajátított mosollyal közlik: tévedés történt.
Valaki valahol tévedett. Ártatlan vagy és szabad. Mehetsz utadra úgy ahogy tudsz. Ártatlan és szabad, ártatlan és szabad, ártatlan……..
egyre másra mondogatod a szavakat, de már nem érted jelentésük. Ami tegnap kézenfekvő volt, mára már érthetetlen kuszaság.
Szabadság, törvény, jogrend, emberség…….szavak, amelyek elvesztették régi fényüket, jelentésűket. Csupán kusza, értelmetlen hangok keveredése. S
zabad vagy mehetsz………de egy hang még utolér………a költséget, amibe a béklyó került kikell fizetnie. Mert a törvény az törvény., fizetni kell.
Döbbenet csendje mázsás súlyként telepszik lelkedre és már csak egyetlen választ keresel…….. : Ki töri meg végre a döbbenet csendjét? .
Egy tiszteletre és szeretetre méltó ember megpróbáltatásainak emlékére.
Őszinte és önzetlen szeretettel:
Legény Sándor 
as.
nonora
2011-07-30
Forrás: http://gondolataink.ucoz.hu/index/http_gondolataink_ucoz_hu_index_31_8_0_1_1/0-8 |
| Kategória: Felhasználók cikkei | Hozzáadta:: (2011-07-30)
| Szerző: nonora E W
|
| Megtekintések száma: 331
|
| |
Főoldal 
